Tehénállományok gyors áttekintésének tematikája

Az egyik legértékesebb eszköz, amelyet a GDS gárdája alkalmaz a teleplátoga- tások során – bárhol a világon – az úgy- nevezett állományaudit. A telepre ér- kezve gyorsan tájékozódnak a telepi információs rendszer által elérhető kulcs- számokról, kiegészítve a helyi vezetők által megfogalmazott általános helyzet- képpel.

Ezt követően bejárják az állományt, amelynek legfontosabb eleme a tehe- nek különböző csoportjainak alapos szemrevételezése (természetesen a technológiai rendszer, annak higiéni- ája, a takarmányozás és egyebek fel- mérése is óhatatlanul megtörténik, de a hangsúly a teheneken van). Ez elsőre túl egyszerűnek, felületesnek hangzik, azonban, ha elég alaposan és értő szem- mel-füllel figyelünk, a tehenek „beszélni” fognak, elmondják élettörténetüket, tá- jékoztatnak az aktuális állapotukról, és egészen biztos, hogy a valóságot tudjuk meg tőlük. Ha ezeket a megfigyelése- ket párba állítjuk a telepről közölt mu- tatókkal, a helyzet feltárulkozik, és rávi- lágít a neuralgikus pontokra. A veze- tésnek ilyenkor az a dolga, hogy olyan „át- vagy finomhangolásokat” végez- zen, amelyek segítségével a kitűzött cé- lok elérése irányában változtathatók a mutatók.

Bár nem mellékes, hogy a GDS csapata a nagy tudása, sokrétű tapasztalata által szinte minden telepen kibővíti az ismeretek, taktikai eszközök és stratégiai koncepciók tárházát, ez nem kell, hogy visszatartsa a telepi menedzsmentet, hogy ők is időnként hátralépjenek és „meghallgassák” a tehenek előadását, nem is csak egy-egy csoportét, hanem az egész állományét!

Ismerjük be: a telepen gyakran az azonnali megoldást kívánó, hétköznapi, ügyes-bajos problémák hálójába kerülünk, és elfeledkezünk az akár évekkel korábban megfogalmazott stratégiai céljainkról. A következőkben ennek el- kerüléséhez adunk sorvezetőt. Igazán akkor lesz hasznunkra, ha oly módon végezzük, amely révén a tehenek ténylegesen feltárják élettörténetüket. Végig kell haladnunk a tehén minden kritikus életszakaszán, és minden fázist értékelnünk kell! Nyilvánvaló, hogy körkörös folyamatról van szó, amely a szárazonállással kezdődik, és oda is tér vissza, hogy a tehén egész életét végig kísérve ismétlődjön.

Kiindulásul körvonalazzuk a várakozásainkat! Mi az elvárásunk most, ebben az időpontban, illetve jövőre és 3-5 év múlva? Így nem vesztjük el a fókuszt az audit alatt, hiszen az a szándékunk, hogy a jelenlegi menedzsmentgyakorlatot viszonyítsuk az elérendő céljainkhoz.

Nézzük meg a kényszerű selejtezési számokat, a termékenyítések, vemhesülések adatait, a termelési eredményeket! Ne csupán napi átlagértékeket figyeljünk, hanem a később várható termelést előjelző adatokat is, mint például az első befejési tejmennyiség, az első négyheti tejmennyiség és a laktációs csúcs szintje (laktációnként külön).

A következőkben menjünk végig az állomány egyes csoportjain: kezdjük a szárazonállókkal, folytassuk az előkészítősökkel, az elletővel, majd a frissen ellettek fogadójával (az első 60 nap), értékeljük a termékenyítés alatt állókat (különös tekintettel az ellésük után először termékenyítendőeket), végül nézzük át a vemhes termelő csoporto(ka)t, beleértve a szárazra állításhoz érkezőket is!

Ellenőrizzük a testkondíciót pontozással, csoportonként! A jegyzetfüzetünkbe készítsünk egy táblázatot 2,5 és 4,5 közötti pontértékekkel, 0,25 pontos beosztással! Adott csoportot körbejárva pontozzuk le a teheneket; tegyünk jelet arra, amelyik már sorra került, és húzzunk egy vonást abba a kondíciópont-kategóriába, amely- be soroltuk! Nem kell az összes tehenet értékelni, elegendő minden negyediket! A csoportokon végighaladva könnyen érzékelhetővé válik, ha valamely csoportok között számottevő kondícióváltozás lép fel. A 0,5-nél nagyobb változás (különösen testsúlyvesztés) már befolyásolja a termelést, az egészséget és a reprodukciót.

Nézzük meg a jászlakat (etetőasztalokat)! Tapasztalunk válogatást, azaz, hogy bizonyos TMR-komponenseket kiesznek az állatok? Az előkészítős és frissen ellett csoportoknak mindig adjunk 10%-kal több takarmányt, hogy a leggyengébbek is hozzájussanak a szükségletükhöz! Egyik TMR-összetevő hossza se haladja meg a tehén szutyakjának a szélességét! Az is sokat elárul, hogy a következő kiosztás előtti jászolmaradék hasonló képet mutat-e, mint a kiosztáskori.

Van-e elég jászolhossz a kényelmes evéshez? A sztenderd méret 60 cm egy tehénre, de az előkészítőben és a frissen elletteknél ennek 75 cm-nek kell lennie! Bár nem ideális, a laktáció utolsó harmadában lévő tehenek rövidebb jászolhosszal is beérik, mivel kisebb a takarmányfelvételük. Ellenőrizzük, hogy a tehenek képesek elérni az eléjük tett takarmányt, valamint, hogy a kiosztott takarmány a jászol (asztal) teljes (szükséges) hosszában egyenletesen rendelkezésre áll-e a tehenek számára!

A pihenő tehenek közül a kérődzők aránya ugyancsak fontos visszajelzést ad. Az itatókra vonatkozó alapkövetelmény a csoportonkénti minimum 2 kialakított hely, és összességében tehenenként 10 cm lineáris hossz.

A pihenőtér, illetve a pihenőbokszok méreteinek alkalmasnak kell lenniük az adott csoportba tartozó tehenek kényelmes kiszolgálására! Ha túl sok tehén áll a közlekedőúton vagy félig a bokszban, vagy a tehenek csoportokba állnak össze, az arra utal, hogy nem szívesen fekszenek le a nekik szánt helyre. A szárazonállók, különösen az elléshez közeledve meghálálják a szélesebb bokszméretet. A méretezésen túl természetesen további tényezők is meg- határozzák a tehén pihenési hajlandóságát, például a fekvőfelület tulajdonságai. Ide sorolható a napsugárzásnak való esetleges kitettség: ha egy boksz- sort erős napsugárzás éri, oda biztosan nem fognak befeküdni a tehenek, különösen nyáron, amikor a napsütés hőstresszt is előidéz.

A tehenek kívánják az intenzív légáramlást a testük, fejük környezetében. Igazoltan tovább fekszenek, amennyiben a légsebesség a fejüknél 2 m/s (7,2 km/h). Kívánatos esetben a tehén 11-14 órát tölt fekvéssel naponta. Ha ebből sokat állva „vészel át”, az alacsonyabb terme- lést és lábvégproblémát idézhet elő.

Serkenti a takarmányfelvételt a tehenek felett elhelyezett, a testfelületüket hűtő, kültakarójukat alaposan átnedvesítő berendezés. A sokáig uralkodó istállópárásítás nem jelent számottevő segítséget a tehénnek. A fejőház előtti zsúfolóban kulcsfontosságú a hűtés megoldása, különösen a nyári időszakban. Szervezéssel el kell kerülni, hogy a tehén szükségtelenül sok időt töltsön a fejésre várakozva. Jelzésértékű, ha a tehén magasabb légzésszámmal jön ki a fejőház- ból, mint ahogy bement (a határérték 60 légvétel/perc).

Az sem mellékes, hogy a teheneket mennyi ideig zárjuk le a nyakfogóba. Egy óránál tovább tartó rögzítés hatással lesz az evési és pihenési viselkedésre!

Figyeljünk oda a tejfolyató egyedekre, a fejőházban is, de még kritikusabban a szárazonállók között, mert ez növeli a tőgygyulladás veszélyét! Rutinszerűen ellenőrizni szükséges azt is, hogy a fejés után megtörténik-e (megfelelő fedéssel) a bimbók fertőtlenítése! Ha ebben az egyszerűen megfigyelhető műveletben hibát találunk, az keltse fel a gyanút, hogy más fejési műveletek sem az előírás- nak megfelelően kerülnek elvégzésre.

Érdemes megfigyelni, mennyire telnek ki a tőgyek az ellésre történő felkészítés során. Nézzük meg, hány nap a jellemző vemhességi idő az állományunkban (rendszerint 277 nap körül)! Ha túl kevés napot tölt a tehén az előkészítőben, az az ellést követő időszakra kedvezőt len hatással lesz. Ha a szárazonállás és az előkészítés hosszát ideálisan tudjuk beállítani, az javítani fogja az állatok egészségét és termelését. A túl hosszú szárazonállás és túl rövid előkészítés mindezeket hátrányosan befolyásolja.

Érdekes tapasztalat, hogy akár 10%-kal növelheti a fogamzást, ha a reprodukciós programban alkalmazott oltásokat az állat a megfelelő izomba kapja.

Fontos jelzés a higiéniai állapotokat illetően, hogy a tehenek tőgye és lábvégei mennyire szennyezettek. A trágya- eltávolítás rendszerének hiányosságai (legyen az lehúzással vagy öblítéssel) okozhatnak egészségi problémákat, például gyakoribbá válhatnak a tőgygyulladásos esetek, de a sánta tehenek száma is megszaporodhat. A sántaság pontozása és a tapasztaltak elemzése rendkívüli jelentőségű, célja az ok(ok) mielőbbi feltárása és megszüntetése, mert ennek gazdasági jelentősége a tőgygyulladáséval vetekszik.

Az állomány fentiek szerinti felmérését követően olvassuk végig a feljegyzése- inket! Sok esetben a tehenek elárulják, hogy mely tényezők határolják be a tel- jesítményüket. Ha kicsit hátralépve mérlegelünk, átgondolunk, tanulságokat vonunk le, és megfontolt döntéseket hozunk, az többet ér, mintha egy-egy helyzetre felszínesen, hirtelen reagálunk. A bemutatott eljárást negyedévente ismételjük meg, így évszakonként viszszajelzést szerzünk a magunk számára az állományról, és tudunk jövőbe mutató döntéseket hozni!

Hangsúlyozzuk, hogy a genomikus korszak elérkeztével nagyszerű eszközt jelent a genetika (tenyésztés) az egészségesebb, ellenállóbb tehenek kialakítására (rezisztencia-tulajdonságok egész sora javítható tenyésztéssel). De a legjobban akkor járunk el, ha a genetikai előrehaladást ötvözzük a tehénre odafigyelő menedzsmenttel. Ezen az úton juthatunk el leggyorsabban olyan feltételrendszer (körülmények) kialakításához, amelyben a lehető legnagyobb mértékben kiteljesedhetnek a teheneink genetikai képességei! Megéri a ráfordított időt!

Dr. Scott Abbott, a WWS GTC GDS
vezető oktatója nyomán lejegyezte:
Süpek Zoltán fotó: Holstein Genetika,
mmg archív