Rokontenyésztettség és genetikai előrehaladás: hol az igazság?

2022 október 26

A rokontenyésztettség növekedésével fokozódik az aggodalom, hogy fenntartható-e a jövőben a genetikai diverzitás a globális tejelőmarha populációkban. Bár nem tagadható a rokontenyésztettség növekedése, a genetikai előrehaladás is minden korábbit meghaladó ütemben folytatódott az elmúlt évtizedben.

Miközben a genetikai előrehaladás nem lehet kizárólagos cél, pusztán a rokontenyésztettség csökkentésére irányított figyelem sem fog kárpótolni a gyengébb minőségű genetika okozta elmaradásért. Jól eltalált egyensúlyra van tehát szükség a hosszú távú eredményesség és fenntarthatóság érdekében.

Gyakori kérdések a témában

 

Mekkora a rokontenyésztettség biztonságos szintje az állományomban?

A „biztonságos” szint egyedenként és állományonként különbözik aszerint, hogy az utóbbi közös felmenőktől milyen mértékű homozigozitást örököltek és azoknak milyen káros hatásuk lehet. (A távoli közös ősöktől fakadó ún. „régi rokonság” rendszerint kevésbé okozhat kárt, mert a nemkívánatos gének az évek alatt kihullottak.)

A rokontenyésztettségi együttható önmagában nem mutatja meg, hogy mi a biztonságos és mi a veszélyes, mert nem ad teljes képet, nem mondja meg, hogy a közös gének javítják vagy rontják-e a teljesítményt. Szükségünk van genomelemzésre, hogy többet tudjunk arról, hogy a rokonte- nyésztettség elsősorban régi (kevéssé aggodalmas), vagy új nemzedékekből (esetleg veszélyes) származik.

 

Jelenti ez azt, hogy magas rokontenyésztettségű bikákat is gond nélkül használhatok az állományomban?

A bika rokontenyésztettségénél jóval fontosabb szempont az, hogy a bika az adott tehénállománnyal milyen mértékű rokonságban van. Az állománnyal kevésbé rokon bikák használata értelem- szerűen kívánatos, de ennek oltárán nem szabad teljesen feláldozni a gene- tikai előrehaladást!

Ha tehát egy bika rokontenyésztettségi foka nagyobb, az nem jelenti azt, hogy adott állományban is növeli a rokon- tenyésztettséget, amennyiben korábban vele nem, vagy távolabbi rokon bikákat használtak.

 

A rokontenyésztés nagyobb veszélyt jelent ma, mint húsz évvel ezelőtt?

A genomika révén olyan sokat tudunk erről a területről, hogy kijelenthető, a rokontenyésztettség ma kisebb kockázatot jelent, mint korábban. Ugyanis korai életszakaszban be tudjuk már azonosítani a káros géneket recesszív terheltségként, illetve az egyedet valamely kedvezőtlen haplotípus hordozójaként.

Az újonnan megjelenő káros mutációk is sokkal gyorsabban beazonosíthatók. Ez megadja a lehetőséget számunkra, hogy kihagyjuk a tenyésztésből az adott egyedet, avagy tudatosan elkerüljük hordozó egyedek egymással való párosítását. Kétségtelen, hogy a mai forgalmazás nagyobbik részét kitevő fiatal, genomikus tenyészbikák jelentenek ezen a téren bizonyos kockázatot, hiszen nincsenek még értékelt utódaik, és esetleg ismeretlen új mutációkat hordozhatnak, amelyek rendszerint csak több nemzedék alatt kerülnek a populáció szintjén felszínre.

 

Miért tűnik úgy, hogy a ranglistákat vezető bikák magasabb rokontenyésztettségűek?

Amikor nemzedékről nemzedékre intenzíven szelektálunk valamely specifikus tulajdonságokra, akkor azokat a géneket igyekszünk a populáció szintjén felszaporítani, amelyek ezekért a tulajdonságokért felelősek. Ennek eredménye a több közös gén. A nagyobb rokontenyésztettség részben tehát a gyorsabb genetikai előrehaladás eredménye, velejárója; a rangsorban előbbre sorolt bikák hasonló géneket hordoznak, amelyek a szelecióval kívánt tulajdonság hátterében állnak.

 

Hogyan igyekszik a Select Sires/ World Wide Sires megőrizni a genetikai sokszínűséget a programjában, ha csak a legnagyobb genetikai értékre szelektál?

Ez az állítás nem állja meg a helyét! A Select Sires/World Wide Sires a globális piac ellátásában elkötelezett. Ez pedig megköveteli a diverzitást a tenyészbika-populációnkon belül, hiszen az eltérő piacok és menedzsmentrendszerek eltérő genetikai szükségletet (keresletet) támasztanak. Bikáink sokféle állományból erednek és sokféle felhasználói igényt testesítenek meg. Bikapopulációnk mérete (közel kétezer tenyészbika) lehetővé teszi, hogy sokszínű genetikai portfóliót tartsunk fenn, ami egyébként számos versenytársunkra nézve nem áll fenn!

 

Jelenleg mit tesznek azért, hogy kiegyensúlyozzák a genetikai előre- haladás és a káros rokontenyész- tettség közötti feszültséget?

A független értékelő szervezet hosszú ideje korrekciót hajt végre az eredetileg számolt örökítőértékeken.

A rokontenyésztettség minden egy százalékához tulajdonságonként eltérő korrekciós tényezőt alkalmaznak az adott tulajdonság gazdasági kihatása függvé- nyében. Lássunk egy példát: 7H15167 Gameday becsült jövőbeni rokontenyé-szettségi indexe (EFI) 9,3%. Ezt hasonlítva a holstein-fríz fajta átlagos 7,2-es EFI értékéhez, a különbség 2,1%.

Ha a tejmennyiség örökítőértéket nézzük, a fajtában érvényes regressziós faktor -69,5. Ezt szorozva a 2,1-gyel, a Gameday-nél alkalmazandó korrekció 145,95 font tej. Gameday korrekció nélküli tejörö- kítő értéke 1239,95 font, a rokonte- nyésztettségi korrekció miatt azonban a hivatalos listán (katalógusban) 1094 font PTAM-érték szerepel (2021. decem- beri adat).

Összefoglalva, fontos tudatosítani, hogy a katalógusokban megjelenő örökítőértékeket (PTA) előzetesen már korrigálták a rokontenyésztettség figyelembevételével. Ezért, miközben törekszünk a rokontenyész- tettség alacsonyabb mértékére, ez önmagában nem lehet indok arra, hogy gyengébb genetikai értékű (de alacsony rokontenyésztettségű) biká- kat helyezzünk előtérbe! Supersire például 4,5 %-ponttal nagyobb rokontenyésztettségi együtthatóval rendelkezik, mit GW Atwood, ugyanak- kor több száz $ a különbség közöt- tük a Net Merit vagy a Dairy Wellness Profit index vonatkozásában, Supersire javára.

Az olyan párosítási segítség, mint amit a WMS programunk kínál, lehetővé teszi a rokontenyésztettség kordában tartását, miközben a genetikai előre- haladást maximalizáljuk.

(Forrás: SSI/WWS Tech Talk/Genetics, 2022)